Nagyon szeretek kirándulni. Eddig azonban problémát jelentett számomra, hogy miközben túrázunk megörökítsek mindent [fűt, fát, levelet, bogyókat, a bolygók együttállását] (mert ez olyan kényszeres dolog a fotósoknál és a fotózás szerelmeseinél).
Mindezidáig remek kapcsolatot ápoltam a canonommal, azonban ha nagyobb sétáról volt szó akkor sajnos teher volt számomra (túlsúlyos volt szegényke). Az új sony barátommal azonban nincsenek lehetetlenek (ok ez költői túlzás volt).
Hétvégén a Vadálló-köveknél és a Prédikálószéken jártunk. Mint kiderült részemről előszőr tettem meg ezt az utat, ami furcsa hiszen a vele szomszédos Rám-szakadékot rengetegszer megmásztam. Amellett hogy bemelegítésnek szántuk a jövőt heti Ausztriai kalandunkhoz (#nagyonvárom), be kellett járatnunk az új túra holmikat is. Mindamellett cél volt hogy az apró kis fenevad (Maggie a vizslakuty) is kalandozzon egyet és kellemesen kifáradjon (ez utóbbi kivételesen mindenképpen sikeresnek mondható volt).
A terepet több jelzés és figyelmesztetés alapján csak gyakorlott túrázóknak ajánlják. Maggie mint egy bájos hegyi zerge ugrált/rohant/mászott fel, itt-ott bártan, néhol kissé bátortalanul. A kilátás csodálatos volt a szikláról, minden természet kedvelőnek csak ajánlani tudom.
